Cikksorozat II. – A kincsőrző griff a várban

Neve görög szóból ered, melynek jelentése csőr, kampós orr. Nemcsak szárnya, de hatalmas csőre és veszélyes karmokban végződő mellső lába a sasra emlékeztet. Ugyanakkor hátsó lába és izmos, bundás mellkasa, sőt sokszor még a feje is az oroszlánt idézi. Bár nem létező állatról van szó, ábrázolásaival a mai napig találkozhatunk. A griff visszaköszön a festményekről, szobrokról, regényekből. Nagyon rettegett állat volt, míg be nem bizonyult, hogy nem létezik. Az oroszlán az állatok királya, a sas a levegő uralkodója, így egy olyan lény jött létre, mely mind a szárazföldi, mind a repülő állatok királyává vált, úgy gondolták, a sárkányokat is legyőzi.

A korai kereszténység idején, már csak a pogány kori szimbólumokkal való szembenállás miatt is megváltozott a griffek pozitív jelentése: inkább a gonosz erő, a démoni hatalom kifejezőjévé váltak. A román kori oszlopfők mintázatán is így jelentek meg, inkább ijesztő lényekként. Később, a vallás megerősödésének idején az erőnek magának is megváltozott a szerepe, és a madár alakjából a sas vált hangsúlyosabbá. Ezért a mennybemenetel és a feltámadás szimbóluma is lett, sőt, a kettőssége révén pedig Krisztus-jelképnek is tekintették, hiszen azt, hogy Emberfia, az oroszlán fejezhette ki, azt pedig, hogy az Isten fia, aki a feltámadása után felszáll a mennybe, a sas szimbolizálhatta.

A középkor egyik legnagyobb költője, az olasz Dante Isteni színjáték című művében az egyház diadalszekerét egy griff húzza, az égbe vezető úton. A griffek később ismét a földi erő és hatalom jelképeivé váltak, ezért sok nemesi család címerébe is bekerültek. Így például gróf Esterházy Pál is griffes címert csináltatott magának, 1690-ben. A magyar mesevilágban a Fehérlófia mesetípusban jelenik meg az alakjuk, számtalan változatban, de a leggyakrabban az arra méltó, kiemelkedő hőst oltalmazzák. A sárkányölő hős mellé szegődött griff olykor a saját húsából eteti az alvilágból felröpített védencét, és az alakja ilyenkor a pelikánéval is összemosódik. Ez természetes is, hiszen a pelikán a XII. század óta szintén kiemelt Krisztus-szimbólum volt, mint az áldozatkészség és az isteni szeretetet kifejezője.

A griff kedveli a kopár, sziklás hegyoldalakat, olyan helyeket, mint Füzér, azaz a cserépkályhák csempéin meg is találhatjuk őket ma is. Hiszen a griff hatalmas kincs, a gazdagság őrzőjeként is ismert volt, nem is lehet véletlen, hogy a régészek számtalan griffes csempetöredéket találtak a feltárásokon. Füzér Vára történetében titokban ugyan, de a várurak kincsét, vagyonát, élelmét őrizte a Fellegvár, hiszen maga az erődítménya természeti adottságai miatt kiválóan alkalmas volt erre a feladatra. Így hát az sem véletlen, hogy ma a Griff várának is nevezzük eme REG-ÉLŐ Várat, ma is vigyáz Füzér szellemi és fizikai épülésére, mint kincsként tekint reá ma is, a zöld cserépkályha titkos rejtekében. 

Forrás: Lévai Julia: Hogyan születtek a griffmadarak? cikkéből

Sebő Klaudia
tárlatvezető, Füzér Vára

2019.03.25.